2020. május 10., vasárnap



L é l e k t ü k ö r



Vonz a tükör, arcod nézed,
kergetik egymást elmédben a képek.
Ódon padlás ősi tükre,
megbabonáz rabul ejtve.

Kissé karcos, néhol foltos,
régi darab, mégis pontos.
Képmásod méregeted,
mondd, mit suttog a tükör neked!?

Bevillannak botlásaid,
ahogy vizsgálgatod vonásaid.
Lelked jó? Vagy szennyes, kopott?
Van e, aki tőled jót is kapott!?

Mire akar tanítani?
Elértek e az élet tanácsai?
Jajgatás, hörgés,
te sarad a mennydörgés!

Arcod hirtelen halványul,
a szívverésed meglódul.
Fekete a kép,
a valód marja szét.

Mocskos a tükör, pedig letörölted,
belevájod tíz körmödet.
Egyre torzabb arcod,
s te kétségbeesetten kaparászod.

Bánod a bűnöd,
de a szégyent nem győzöd,
hiába futnál,
egy lépést sem jutnál.

Tagadod a lényeget,
de nem fedi a lényedet,
lebuktál, nincs tovább,
 nálad e tükör sem mostohább.

Fojt a torkod,
lelked tükre mocskos.
Halálos penész,
mindent felemészt.

Varázstükör ez, súgja az elme,
égi erő rejlik benne.
Valód kirajzolódik,
s reszketsz, mert a tükörképed elmosolyodik…

A gonosz néz vissza rád,
kiáltod, nem a te hibád!
Nem hiszi senki,
vége volt, ennyi.

Reccsen az üveg, ahogy törik,
nyílt sebből a véred folyik.
Szilánk potyog,
a bensőd zokog.

Összezuhansz, megremegsz,
fáj, de nem a seb.
Vörös csík araszol könyöködig,
összegömbölyödsz, tán időtlen időkig.


Annyi embert bántottál,
bár rendesnek látszottál,
kimutattad rejtett éned,
méreg a te minden részed!


Amit lehet elvettél,
hencegtél és nevettél!
Játszottad a nagyot,
de majd most megkapod.

Felpillantva látod a tükör sértetlen,
de te üres vagy… Lelketlen.
Belenézve arcod sehol,
„lelketlen” ismétli a dal valahol.

Hollók jöttek lelkedért,
fájdalmad az égig ér!
Felcsendül a pokol éneke,
ez a romlottaknak végzete.

Vár a gyötrelem, a dögök elevenen tépnek,
reggelire kapnak meg majd téged.
De az érzés soha el nem múlik,
tested mindörökké kínban úszik.

Tagadva menekülsz,
hátha nem szembesülsz,
nem vigyázva, őrülten elrohansz,
de a padlás létrájáról... a mélybe zuhansz…

*

Még mindig áll az ősi tükör,
gondosan zárt ajtók mögött.
De egyesek előtt nyitva áll,
vigyázz nehogy rátalálj!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése