L é l e k t ü k ö r
Vonz a tükör, arcod nézed,
kergetik egymást elmédben a
képek.
Ódon padlás ősi tükre,
megbabonáz rabul ejtve.
Kissé
karcos, néhol foltos,
régi
darab, mégis pontos.
Képmásod
méregeted,
mondd,
mit suttog a tükör neked!?
Bevillannak
botlásaid,
ahogy
vizsgálgatod vonásaid.
Lelked
jó? Vagy szennyes, kopott?
Van
e, aki tőled jót is kapott!?
Mire
akar tanítani?
Elértek
e az élet tanácsai?
Jajgatás,
hörgés,
te
sarad a mennydörgés!
Arcod
hirtelen halványul,
a
szívverésed meglódul.
Fekete
a kép,
a
valód marja szét.
Mocskos
a tükör, pedig letörölted,
belevájod
tíz körmödet.
Egyre
torzabb arcod,
s te kétségbeesetten kaparászod.
Bánod
a bűnöd,
de
a szégyent nem győzöd,
hiába
futnál,
egy
lépést sem jutnál.
Tagadod
a lényeget,
de
nem fedi a lényedet,
lebuktál,
nincs tovább,
nálad e tükör sem mostohább.
Fojt
a torkod,
lelked
tükre mocskos.
Halálos
penész,
mindent
felemészt.
Varázstükör
ez, súgja az elme,
égi
erő rejlik benne.
Valód
kirajzolódik,
s
reszketsz, mert a tükörképed elmosolyodik…
A
gonosz néz vissza rád,
kiáltod,
nem a te hibád!
Nem
hiszi senki,
vége
volt, ennyi.
Reccsen
az üveg, ahogy törik,
nyílt
sebből a véred folyik.
Szilánk
potyog,
a
bensőd zokog.
Összezuhansz,
megremegsz,
fáj,
de nem a seb.
Vörös
csík araszol könyöködig,
összegömbölyödsz, tán időtlen időkig.
Annyi
embert bántottál,
bár
rendesnek látszottál,
kimutattad
rejtett éned,
méreg
a te minden részed!
Amit lehet elvettél,
hencegtél és nevettél!
Játszottad a nagyot,
de majd most megkapod.
Felpillantva
látod a tükör sértetlen,
de
te üres vagy… Lelketlen.
Belenézve
arcod sehol,
„lelketlen”
ismétli a dal valahol.
Hollók
jöttek lelkedért,
fájdalmad
az égig ér!
Felcsendül
a pokol éneke,
ez
a romlottaknak végzete.
Vár
a gyötrelem, a dögök elevenen tépnek,
reggelire
kapnak meg majd téged.
De
az érzés soha el nem múlik,
tested
mindörökké kínban úszik.
Tagadva
menekülsz,
hátha
nem szembesülsz,
nem
vigyázva, őrülten elrohansz,
de
a padlás létrájáról... a mélybe zuhansz…
*
Még
mindig áll az ősi tükör,
gondosan
zárt ajtók mögött.
De
egyesek előtt nyitva áll,
vigyázz
nehogy rátalálj!
